Megpróbálom egyszerűen leírni, miért érzem úgy, hogy ez a kapcsolat sohasem fog megjavulni, mert olyan, mint a 22-es csapdája.

Ő olyanokat tesz kikapcsolódásképpen, amitől nekem rossz érzésem támad, és arra emlékeztet, amit el akarok felejteni, mert bánt és rossz kedvem lesz tőle. Ő a kikapcsolódás után jókedvű, de én nem, ezért nem közeledik felém. Hiába mondom, hogy tőle vagyok rosszkedvű, akkor is folytatja, és azt mondja, fogadjam el. Én nem tudom elfogadni a mostani állapotot és a viselkedését, ő pedig az én "nem megértésemet". Ezért nem közeledik felém - amitől jobb kedvem lenne- illetve az én viselkedésem miatt neki is rossz kedve lesz, ami után kikapcsolódásképpen megint olyat tesz amitől neki jó, nekem pedig rossz kedvem lesz.

Így a kör bezárult - amit a másik tesz attól rossz kedvünk lesz, amit mi teszünk attól jó kedvünk lesz. Pontosabban, nekem nincs olyan tevékenységem, amitől jó kedvem lesz, egyszerűen csak próbálok felejteni, és magamat okolni, hogy nem tudom őt elfogadni.

Hát így lesz ennek vége, hamarosan, ha meggyógyultam, és tudok önállóan közlekedni.